A Rákóczi-dallamkör népzenénkben (Vázlatos áttekintés)

Medgyesy S. Norbert

Megjelent: Gömörország. 2003. IV. évf. 3. szám, 5–6.
(ISSN 1335-6410, MK SR 2252/2000)

II. Rákóczi Ferenc fejedelem 300 éve kezdődött szabadságharca és az azt megelőző, un. kuruc mozgalmak zenetörténetünkben és népzenénkben is otthagyták nyomukat.

A magyar zenetörténetben külön típusként kell tekintenünk az un. Rákóczi-dallamkört és a kuruc dalokat, vagy kuruc nótákat, melyeket gyakran későbbi, a XVIII–XIX. század fordulóján keletkezett énekeskönyvek, melodiáriumok őriztek meg napjainkra.

A Rákóczi-dallamkör tárgyalásának szentelnénk teret rövid ismertetőnkben, mivel a névadó népdalt, a „Rákóczi, Bezerényi, híres magyarok vezéri…” kezdetűt Kodály Zoltán Gömörországban, Gicze községben gyűjtötte 1913-ban, egy 79 éves embertől, Beke Istvántól:

 

Rákóczi, Bezerényi,
Híres magyarok vezéri,
Hej, haj, magyar nép,
Hervadsz, mint a lép,
Mert a sasnak körme, körme, körme között hervadsz mint a lép!

Zenetörténészek kimutatták, hogy ennek a népdalnak dallamgerince több másik népdalban és népénekben él, önálló dallamcsaládot alkot a magyar népzenetörténeten belül. A Nagyságos Fejedelemhez annyiban kötődik, hogy kezdőszava őt szólítja meg.

Dobszay László szerint talán hangszeres, talán litániaszerű dallamanyagként élhetett korábban, talán már a középkor végén. A XVII–XVIII. század fordulóján szilárd dallamalakban jelentkezik, és a dallamkör szorosabb határain is túlsugároz. A korabeli lengyel, szlovák, zenében is kimutatható, főleg a hangszeres muzsikában. A dallamkörhöz tartozó népdalok és egyházi népénekek legtöbbször a lá-hangról építkeznek felfelé, széles ívű, megismételt fríg sor kezdi, ezután két kisebb motívumra tört sor következik, mely az eddig nem szerepelt terc hangot emeli ki, végül pedig a kezdősor tonalitását, a fríg hangsort visszaidéző, de rövidebb zárósort hallunk. Ennek tipikus példája egy katolikus Oltáriszentség-ének, az „Üdvözlégy Krisztusnak drága szent Teste…” kezdetű. Kedvelt népénekeink közül ide sorolhatjuk a csíksomlyói búcsús éneket, a „Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál…” kezdetűt. Az ének erdélyi és moldvai népi gyűjtésből ismert, a csíksomlyói szertartásrendben pünkösd szombatján, a búcsún, a „nagy kikerülésen” (körmenet a Kis-Somlyó hegyére) mindig szerepel. Az ének dallama írott forrásban is előfordul az ősi erdélyi Mária-kegyhelyen. A Kájoni János csíksomlyói ferences és Seregély Mátyás jezsuita által 1634–1671 között összeállított Kájoni-kódex tartalmaz egy táncdarabot „Chorea” címmel, melynek melódiája ehhez a dallamkörhöz tartozik. A dallam vonalvezetése hangszeres előadásra vall, tehát világi mulatság céljaira szolgált. De Kodály felfedezte e dallam legkorábbi egyházi lejegyzését a Náray György szerkesztette Lyra Coelestis nyomtatott énekeskönyvben (1695), a „Szent Péter apostol nagy dicséretit…” és a „Szent Erzsébet asszony életéről…” (Éneklő Egyház, továbbiakban: ÉE 310) ének dallamában, vagy a későbbi szöveggel ellátott „Kegyes szemmel nézz ránk…” (ÉE 143) misekezdő énekben. Az egész magyar nyelvterületen elterjedt népénekeink közül ide tartozik több nagyböjti-nagyheti ének is. Pl. az „Előttünk tündöklik Jézus keresztje..” kezdetű Szent Kereszt-ének, az „Üdvözlégy Mária, siralmas Anya…”, az „Üdvözlégy Mária fájdalmas Szent Szűz…”, vagy a „Jeruzsálem utca vérrel folydogál…” kezdetű Máriát sirató énekek. Búcsújárásra buzdít a „Siess, bűnös lélek, már nem messze vagy…”, vagy a „Serkenj fel, ó bűnös, vétked álmából…” incipittel fennmaradt népének. Erre a dallamra hoz szöveget Tárkányi Béla és Zsasskovszky Endre Énekkönyve 1855-ben Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére „Ki negyven nap előtt üdvösségünkre…” kezdettel, sőt még andocsi (Somogy m.) búcsúparódiaként is megtalálhatjuk nyomát. De nemcsak a katolikus hagyományban szerepel az ének, hanem a protestáns vidéken is elterjedt bűnbánó ének, a „Seregeknek hatalmas nagy királya…” is ide sorolandó, melynek szövegét a szombatos Sinka György költötte a kuruc küzdelmek első időszakában, 1678-ban. Innen került át a református énekgyakorlatba, így szerencsésen kinyomtatták Kolozsvárott 1778-ban.

Népdalaink közül ehhez a dallamkörhöz tartozik a Tolnában gyűjtött „Csillagom, révészem, vigyél át a vizen…” és a „Ne hagyj el angyalom, megöregszem…”, vagy a Somogyból származó „Vörös bor nem drága…” és az „Igyál, most van benne…” kezdetű ivónóták. Szintén Gömör vármegyében gyűjtötték a „Világ, világ, haj, így bánsz velem…” kezdetű dalt.

A dallamkörhöz tartozik egy szövegében is megrázó, megható népdal, melyet a hazájától 1711-ben búcsúzó, Lengyelországba tárgyalni, majd Francia- és Törökországba bujdosni induló Rákóczi fejedelem ajkába adott a magyar nép:

Hallgassátok meg magyarok, amit beszélek,
Tanácsoljatok, vitézek, mitévő legyek,
Jön a német, dúl-fúl pusztít, rabol, kerget, mindent éget,
Jaj már mit tegyek!

A Fejedelem búcsúzik népétől, földjétől, katonáitól, pataki és munkácsi várától, és siratja idegen vezérség alá jutott, szeretett hazáját. Az éneket Kodály Zoltán gyűjtötte Arany János szülővárosában, Nagyszalontán, 1916-ban. A dallamkör távoli tagja a közismert „Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját…”, melyet Bartók Béla vett magnetofonra a Pest megyei Turán.

A Gömörben gyűjtött Rákóczi-nóta dallamcsaládja, amint láthatjuk az egész magyar nyelvterületen virágzott, világi és egyházi szövegekkel egyaránt. Tartotta a lelket nemzetünkben a szabadságharc leverését követő évtizedekben olyannyira, hogy a XVIII. század végére kialakuló verbunkos és Berlioz közismert Rákóczi-indulójának alaptémája is ez a dallam lett.

A XVIII–XIX. század fordulóján keletkezett református melodiáriumok sok olyan éneket őriztek meg, melyek nem feltétlenül ehhez a dallamkörhöz tartoznak, de szövegük a kuruc mozgalmak korát idézik. Ezek közé sorolhatjuk a Tyukodi-nótát, a „Csínom Palkó, Csínom Jankó…”, a „Nemes Huszt vára Máramarosba…”, a „Jaj már minékünk, magyar nemzetnek…”, vagy a „Fenyen tartod az orrodat…” kezdetű népdalokat. Legfontosabb forrásaik az Apponyi (Ugróci) kézirat (1730 k.), a Zemplényi-kézirat (1775 k.), Kovács Ferenc daloskönyve (1777), a Novák-melodiárium (1791), a Pataki melodiarium (1798), Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz Éneke (1813), az Allgemeine Misukalische Zeitunhg (Lipcse, 1814), Tóth István gyűjteményei (1828–1832) valamint Almási (1840), Szini (1865) és Bartalus (1873) gyűjteményei. De ezek tárgyalása már egy másik ismertetés témájához tartozna.

PÉLDÁK

A lengyelországi Przemycśsl-i Kelet Európa Egyetem és a Közép-Európai Régiók Kutatásáért Alapítvány által szervezett és 2018. június 25-én megtartott Zrínyi–Rákóczi konferenciáján a piliscsabai Boldog Özséb Színtársulat által énekelt dalok a Rákóczi-dallamkörből és a felkelés költészetéből:

A RÁKÓCZI-NÓTA, a Rákóczi-dallamkör (XVII. sz.) névadó népdala:

 

RÁKÓCZI, BEZERÉDI, – híres magyarok vezéri! –
Hej, haj, magyar nép, hervadsz, mint a lép, – mert a sasnak körme, körme, körme között hervadsz, mint a lép.

II. RÁKÓCZI FERENC KÖSZÖNTŐ VERSE ZRÍNYI ILONÁHOZ, 1685. május 22.

(Írta: Badinyi János, a gyermek Rákóczi Ferenc nevelője)

Dallam: Sok számos esztendőket vígan elérhess… (Szék, Mezőség; gy. Lajtha László, 1940)

 

1. RABSÁGNAK BILINCSEIT kerülő magyarság:
Egy Munkács várában szorult az szabadság,
Kit egy Zrínyi-szívű tartott meg, asszonyság,
Hol vagy, s hálát nem adsz, egész magyarság!

2. Életének folyamja, mint tenger légyen,
Földnek bő zsírjával itt az földdel légyen,
Semmi szerencséje bal útra ne térjen,
Szent Pátrónájával égben bő részt végyen.

3. Szent Ilona napját számoson érhesse,
Fiúi készséget soká szemlélhessen,
Isten szent áldását mindenben vehesse,
Szép nemzetünk hírét égig emelhesse.

4. Esedezvén azonmód szokott kegyelme,
Ne szűnjön meg mirajtunk anyai szerelme,
Címeres két szárnya életönk védelme,
Szép Munkács várának légyen segedelme.

5. Isten, hallgass, tehát ez kívánságinkot,
Hallgasd meg az egekből sóhajtásinkot,
Boldogítsa földe mi édesanyánkat,
Lábához ez szókkal hajlítsuk magunkot.

JAJ, MÁR MINÉKÜNK, MAGYAR NEMZETNEK, – kik feltámadtunk rebelliseknek, – Zákány István, Szuhay Mátyás kopasz fejeknek, – nagy patájú, kievés dohányú magyar nemzetnek.

 

CSÍNOM PALKÓ, CSÍNOM JANKÓ, CSONTOS KARABÉLYOM,
Szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom,
Nosza, rajta, jó katonák, igyunk egészséggel!
Menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével!

Ne bánkódjék senki köztünk, menjünk az Alföldre!
Megrontatik kezünk által az labonc ereje.
Szabad nekünk jó katonák Tisza-Duna közi,
Labancságnak mert nincs sohult ottan semmi közi.

PATYOLAT AZ KURUC, GYÖNGY AZ FELESÉGE,
Hetes vászon az labancság, hetes vászon az labancság, –
gyöngy az felesége, gyöngy az felesége!

 

BASA PISTA HISTÓRIÁJA

Basa Pistát akkor ölték meg Erdély és Lengyelország határán, amikor 1658-ban II. Rákóczi György erdélyi fejedelem a török porta engedélye nélkül megtámadta Lengyelországot. A népi emlékezet viszont II. Rákóczi Ferenc Lengyelországban, 1711-ben kezdődött bujdosásához köti a Basa Pistát. Az alábbi, monológot is tartalmazó históriás népdalt Lajtha László (1892–1963) gyűjtötte a szilágysági Diósad községben, 1914-ben:

 

1. MEGÖLTÉK A BASA PISTÁT – fejedelem katonáját, – útszélin hótan találták – Lengyelországnak határán.
2. Lengyelországnak határán, – Rákóczinak bujdosásán, – Basa Pistát ott megfogták, – az életit kioltották.
3. Ékes, aranyos dolmányán – végigömlött piros vére, – „Jaj, Istenem, jaj, Szűz Márja, – Mért is jöttem bujdosásra?
4. Életimet feláldoztam, – vezérim megoltalmaztam, – hazám határin megálltam, – gyilkosokkal megcsatáztam.”
5. Fehér Julis hazavárja – minden este vacsorára, – „Ne várd, Julis, ne várd, Julis, – ne várd, Julis, ne várd, Julis!”

RÁKÓCZI BÚCSÚZÓ DALA: Hallgassátok meg, magyarok, amit beszélek…

1. HALLGASSÁTOK MEG, MAGYAROK, amit beszélek, – tanácsoljatok, vitézek, mitévő legyek? – Jön a német, dúl, fúl, pusztít, rabol, kerget, – immár mitévő legyek?
2. Tanácsoljuk felségednek, mëg së is vesse, – aranyait, ezüstjeit rúdba veresse, – rakassa fel, vitesse el, – hordassa el és menjen el, merre szeme lát!
3. Sok pénzembe, költségembe került váraim, – ahhoz készült pompásaim, szép palotáim, – itt hagylak már pataki vár, – nem szánlak már munkácsi vár, Isten mëgáldjon!
4. Országomból, az hazámból már ki kell menni, – mordságimért, hibáimért engedj Thököly! – Amíg élek, mindig szánlak, kedves Bercsényi!
5. Megengedjen a magyarság, csak azt kiáltom, – édes Hazám, mire jutál, csak azt sajnálom, – idegen lesz a vezéred, – de tenéked az nem véred, jaj, ki ne szánna?!

A XVII. századból származó Rákóczi-dallamkör tagja; gy. Kodály Zoltán, Nagyszalonta (Bihar vm.), 1916.

 

Az ősi magyar himnusz: Boldogasszony Anyánk…, első lejegyzése 1714–1715-ből való:

Báta (Tolna megye) népi dallamán, gyűjtötte és kiadta Volly István:

BOLDOGASSZONY, ANYÁNK, – régi nagy Pátrónánk, – nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: – Magyarországról, édes hazánkról, – ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
2. Ó, Atyaistennek kedves, szép leánya, – Krisztus Jézus anyja, – Szentlélek mátkája, – Magyarországról, édes hazánkról, – ne felejtkezzél szegény magyarokról!
3. Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra, – anyai palástod fordítsd oltalmunkra, – Magyarországról, édes hazánkról, – ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
4. Tudod, hogy Szent István örökségbe hagyott, – Szent László királyunk minket reád bízott! – Magyarországról, édes hazánkról, – ne felejtkezzél el szegény magyarokról! Ámen.

Szöveg: Soszna Demeter György-énekeskönyv, Pannonhalma, 1714–1715; szerzője – a versfők alapján – LANCSICS Bonifác bencés szerzetespap, Pannonhalma; Dallam: XVII. századi, a siratóstílus dallamköréből, vö. Éneklő Egyház 234.
Moldvai csángómagyar népi gyűjtésből: Pusztina, 1996, gy. Jáki Sándor Teodóz OSB (1929–2013):

ÚJVÁRI Tamás: Ó, mily csudálatos, Isten, az te dolgod… (1705)

A dal szolmizációja:

II: l, l, l, m m m fá fá fá fá m r r r r r d tá, l, :II – tá, d r r r r r r d tá, l, sz r r m r d tá, lá,

 

1. Ó, MELY CSUDÁLATOS, ISTEN, az te dolgod, mindenben bölcs tanácsod,
Mindent arra vihetsz, amire akarod, vezérled s oktathatod.
Az te népeidet, igaz híveidet megáldod s boldogítod.

2. Méltóságos urunk, Rákóczi fej(e)delem, országunk hív bajnokja,
Az, kit az Úristen csudálatosképpen német kézből kihoza,
Kit Mars és Bellona tejével feltarta, tovább is boldogítsa!

3. Vitéz kapitányok, bátor főhadnagyok, vajdák és tizedesek,
Táborban tündöklő, vitézséggel fínlő, próbált magyar seregek,
Édes hazájokért, szép szabadságokért karddal kik övedzkedtek.

4. Tisztelet, dicsíret Szent István királynak, országunk szent atyjának,
Rígi Magyarország főpatrónusának, szentséges királyának,
Kit az Isten ada, magyaroknak hagya, lenne gubernátora.

ERDÉLYI HAJDÚTÁNC a XVII. század végéről

A dal szolmizációja: II: m m m m r r r r m m d t l, l, :II – m d d d sz, d d d t, l, d t, l, l,

1. NOSZA, HAJDÚ, FIRGE VARJÚ, járjunk egy szép táncot!
Nem vagy fattyú, sem rossz hattyú, kiálts hát egy hoppot!
II: Szájad mondjon, lábad járjon egy katonatáncot! :II

2. Pendülj csizma, járjad anya, elől tollas, elől!
Amaz Palkó, kurvafia, vigyáz kívül-belől!
II: Toppants gyorsan, hadd csosszanjon, ne maradj balfelől! :II

3. Haja Tisza, haja Duna, Száva, Dráva vize!
Mindenkinek, mikor árad, zavaros az vize,
II: Az német is, hogy általjött, megváltozott íze. :II

4. Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő gyönyörű folyása,
Nyárád vize, kedves íze, rózsa az illatja,
II: Bő terméssel határidat Isten látogassa! :II

5. Marosszékről, Udvarhelyről megyek Háromszékre,
Szépségéről térségére; nincs mása Erdélyben,
II: Isten tartsa, szaporítsa gabonáját benne! :II

6. Egészséggel, békességgel édes lakóföldem,
Kit sóhajtott és óhajtott ez napokban szívem,
Ím, hogy juték, belélépék, megvidula lelkem.

7. Nohát, immár, minden ember örüljön ez napon,
Nagy jókedvet, víg örömöt mutasson ez házban,
II: Az én szívem, mert hazajött szerencsés órában! :II

IGAZ GÚNYVERS THÖKÖLY IMRÉRŐL, aki Bécs (1683) és Buda (1686) felszabadításánál a törökök mellett harcolt. Forrása: a protestáns Szentsei György daloskönyve Veszprém vármegyéből, 1704-ből. Dallam: Te vagy a legény, Tyukodi pajtás…!

HALLOTTAD-E HÍRÉT AZ ÚJ KIRÁLYNAK? – Istentől elszakadt hazánkfiának! – Ismered-é, elhiszed-é, hogy az pogánynak – kalauza, mert rád hozta, – csak tart pogánynak!
2. Királya ellen, aki fegyvert vont, – török-tatárral békességet hoz, – nemzetébül, keresztyénbül ártatlan vért ont, – templomokat, oltárokat, pusztít, éget, ront.
3. Török erővel mindent fenyeget, – egész vármegyét bizony feléget, – nolle-velle, maga mellé citál s hiteget, – ha nem mennek, föl nem ülnek, tűz bennük éget.
4. Maga Thököly Pozsonyhoz mégyen, – dispositiót hogy ottan tégyen, – fejedelem s engedelem mindenütt légyen, – elvégezte, szándékának eleget tégyen.
5. Tudod, Istentől van a hatalom, – hogy légyen földön a birodalom, – de te loptad, mástól vontad a diadalmat, – királyt illet, tiéd nem lehet, magad is tudod.
6. Ki látott ily puszta, tött fejedelmet? – Disznót bársonynyereg meg nem is illet, – Hazánkfia, ládd, mint vágja igaz ügyünket, – hidd el, Thököly, hogy török öli meg az fejedet!
7. Törökkel béllelt te nyúzó-fosztó, – pártütő, prédáló, lator, kóborló, – országrontó és várontó, békességbontó, – te, Thököly, papherélő, hazánk-pusztító!
8. Maga, hát, esztelen és istentelen, – kardot vont az maga nemzete ellen, – királyt üldöz, pogányt küldöz, maga is jelen, – vélek mégyen, hogy kárt tégyen, ez a kegyetlen.
9. Pozsony városa téged emleget, – Thököly, Nagyszombat el nem felejthet, – mely bűnödért és vétkedért az Isten megvet, – pennám talán, úgy gondolnám, eleget tehet!

Sz: Szentsei-daloskönyv, 1704; kiadta: THALY Kálmán: Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Kiadta Ráth Mór, Bp., 1872. 173–177.

SZÓ-PENTATÓN NÉPDAL Csíkból, Bartók Béla gyűjtéséből (1907):

Kodály Zoltán: A magyar népzene. Editio Musica, Bp. 1989.10 65.; Szabolcsi Bence: A magyar zenetörténet kézikönyve. Zeneműkiadó Vállalat, Bp. 1955. Példatár 64.
Domokos Mária: A Rákóczi-nóta családfája. Magyar Zene 1980. 249–263.
Dobszay László: Magyar zenetörténet. Gondolat, Bp. 1984. 183–190. Az „Üdvözlégy Krisztusnak…” ének megtalálható: Éneklő Egyház. Római Katolikus Népénektár liturgikus énekekkel és imádságokkal. Szent István Társulat, Bp. 1985. Nr. 162. Az ének dallama a magyar nyelvterületen ma is variánsaiban él. Jómagam 2003. augusztus 3-án vettem magnóra egy szép változatot Kárpátalján, az Ung vármegyei Rát község Szent Mihály-plébániatemplomában.
Éneklő Egyház (továbbiakban: ÉE) 237. ének
A tánc népszerűségét mutatja, hogy a felföldi, 1680-as években keletkezett Vietorisz-kódex is tartalmazza.
Paksa Katalin: Magyar népzenetörténet. Balassi Kiadó, Bp. 1999. 168–173. Paksa Katalin könyvéhez tartozó CD számos eredeti népi gyűjtést közöl e dallamkörből: „Szentséges Szűz Mária…” a moldvai Diószénből (2.38), Angyalkám, révészem…” a bács-bodrogi Dávodból (2.39), „Ej! Menjünk el innen…” Nagyszalontáról (2.40), Hallgassátok meg, magyarim, amit beszélek…” a szatmári Nagyecsedről (2.41) és a Rákóczi kesergője hangszeres muzsika szilágysámosi gyűjtésből (2.42.).
NÁRAY György (szerk.): Lyra Coelestis svavi concordia Divinas Laudes personans… Nagyszombat, 1695. Rági Magyar Könyvtár (RMK) I. 1480. Papp Géza: A XVII. század énekelt dallamai. Régi Magyar Dallamok Tára (RMDT) II. Akadémiai Kiadó, Bp. 1970. Nr. 108.
Erre a dallamra terjedt el az „Üdvözlégy Szent Anna, Jézus nagyanyja…” kezdetű kedvelt népénekünk is (ÉE 279).
Az említett énekek származási helyéről és gyűjtőiről pontos áttekintést ad: Szendrei Janka–Dobszay László–Rajeczky Benjamin: XVI–XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben. Akadémiai Kiadó, Bp. 1979. II/108, a–u.
Dobszay László: A magyar népének I. Veszprémi Egyetem, Veszprém, 1995. 136–138.
Kotta példákkal idézi: Dobszay: Magyar zenetörténet, i. m. 1984. 184–188.
Kodály: A magyar népzene, i. m. 1989. 262. A Paksa Katalin által idézett változat a szatmári Nagyecsedről származik. (Paksa: Magyar népzenetörténet, i. m. 171–172.)
Szabolcsi: A magyar zenetörténet kézikönyve, i. m. 1955. Példatár 64–66.; Magyarország Zenetörténete II. (1541–1686) Szerk.: Bárdos Kornél. Akadémiai Kiadó, Bp. 1990. 249–253.