Történelem

Res Publica Confoedarata.
Autonómia, integratív közösségi tudatok és regionalitás
a Zrínyi–Rákóczi-ház közép-európai kultuszának fókuszában.

A Közép-Európai Régiók Kutatásáért Alapítvány jelen pályázatának célja, hogy a Magyar Királyság egyik nagy történelmi régiójának, Felső-Magyarországnak ma négy államhoz (Magyarországhoz, Romániához, Szlovákiához és Ukrajnához) tartozó területére (kiemelten a ma Kárpátaljának nevezett régióra), valamint az ehhez regionálisan a középkor óta kötődő Dél-Lengyelországra kiterjedően történeti alapú tudományos és közművelődési aktivitás fejtsen ki az itt élő magyarság  és más népek békés és történelmi léptékű szimbiózisának erősítése érdekében, a közös történelmi hagyomány korszerű, ám elfeledett értékeinek fölmutatásával, egy olyan emlékezetvilág, a Zrínyi–Rákóczi-kultusz szimbolikus fölélesztésével, amely minden helyi közösség identitásában szegletkőnek tekinthető. A programban céljai a tudományos kutatás és a közművelődés eszközeinek segítségével kortárs lehetőséget kínálnak az autonómia, az integratív közösségi tudatok és a regionalitás eseményeiben való, közös történeti gyökereinkből sarjadó közös jövőbeli kihívásaink tudatosítására.

Történeti alapvetés

A mai Északkelet-Magyarország, Kárpátalja, Kelet-Szlovákia, Északnyugat-Románia és Dél-Lengyelország, összefoglaló nevén a történelmi felső-magyarországi és dél-lengyel térség már a török kort megelőzően a közép-európai identitás sajátos jegyeinek hordozója volt. A tokaji szőlő- és borkultúra határokon átívelő, európai szinten regionális gazdasági és társadalmi kapcsolatrendszert teremtett a XV. századtól kezdve.

Az oszmán hódítás következtében a térség határrégióvá alakult át, amelyen négy államalakulat ütközőzónája jött létre: két világbirodalomé (Habsburg-, benne a Magyar Királysággal és Oszmán-), az Erdélyi Fejedelemségé és a Lengyel Királyságé. A térség lakossága militarizálódott, és a kálvini reformáció többségbe kerülése ellenére a kereszténység védőbástyája (katolikus eredetű) eszményét magára öltve a kontinenseken átívelő keresztény–iszlám frontvonal egyik legerősebb őrállójává vált.

A reformáció tanainak elterjedésével és a végvidéki életmóddal a korábban prosperáló térség lakosságának szabadságeszményei a jelentős számú végvári katonaság és militarizált szabad lakosság, a nagy létszámú nemesség és a sokféle vallás miatt páratlanul rétegzetté váltak. A XVI–XVII. századi magyar politikai, katonai és vallásszabadsági mozgalmak egyik legjelentősebb társadalmi bázisa ez a terület volt.

Ennek a soknemzetiségű és sokvallású társadalomnak az élén a zömében protestáns magyar nemesség állt, amely honvédő szerepének leáldozása után is, autonóm igazgatási rendszereivel és regionális kapcsolatrendszerével termékenyítően hatott a vidék XVIII. századi újjáépülésére, valamint a helyi soknemzetiségű társadalom XIX–XX. századi polgárosodására is.

A sokféle népcsoport és a magyar nemzet közötti együttélés párját ritkítóan színes és tagolt világot hozott létre, amelynek földrajzi határai északon a lengyel tengernél, délen a Déli-Kárpátoknál, keleten a mai Kárpátalján túl, nyugaton pedig a bányavárosokig, illetve Bécsig terjedtek. Az itteni társadalom által képviselt szabadságeszmények és a közösségi, nemzeti tudatokban megnyilvánuló, erősen magyar hatású regionális pluralitás kulturális, öntudati szempontból integratív hatásúak voltak, és a trianoni határmódosítások ellenére a közelmúltig tanulmányozhatók voltak a térség szervesen összefüggő, összmagyar viszonylatban is páratlanul rétegzett és gazdag, polgárosodott népi kultúrájában.

Ennek a letűnt összefüggésrendszernek ikonikus alakja a magyar szabadság hőseként ismert Zrínyi Ilona, Munkács hős védője, és fia, a magyar szabadságküzdelmek legendás alakja, II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Az ő nevük és emlékezetük páratlan módon egyesíti a ma határokkal elválasztott népeket és vallásokat egy közös európai regionális patriotizmusban. A térség hajdani társadalmi és gazdasági összetartozásának emlékét minden érintett nemzeti közösség emlékezetében kedvezően őrző, a Zrínyi és Rákóczi családhoz (elsősorban Zrínyi Ilonához és II. Rákóczi Ferenchez) fűződő, közép-európai jelentőségű kultusz a magyar történelem azon különleges adottságaihoz tartozik, amely fókuszpontként egyesíti magában számos korabeli közösség, hat mai nemzet (magyar, ruszin, lengyel, szlovák, román, ukrán), valamint öt vallás (római és görög katolikus, evangélikus, református és zsidó) közösségi identitásának vonásait olyan, ma is kiemelt kérdések kapcsán, mint az autonómia, a közösségi tudatok egymás mellett élése és a konföderatív regionalitás eszméje. A pályázat aktualitását Zrínyi Ilona szimbolikus személyének 375. születési és 315. halálozási évfordulója adja.

A program címe (Res Publica Confoederata: szövetkezett közügyek, szövetségi respublika) a klasszikus államelmélet római modelljét (római köztársaság) parafrazeáló koraújkori lengyel állam, a Rzeczpospolita politikai eszményeire utal, amelyeknek történelmi gyökerei a lengyel társadalomszerveződés számára mintát jelentő magyar rendiség szabadságfelfogásából erednek, és amelyek a kuruc államszervezés számára is mintát jelentettek a XVII. század végén és a XVIII. század elején. A közügyek érdekében konföderációkba, vagyis vezéregyéniségek és vezéreszmék által irányított, önkéntes szövetségekbe tömörülő magyar és lengyel politizáló rétegek a korban a Magyar és Lengyel Királyságra alkalmazott „aranyszabadság” vallási, politikai és kulturális megtestítői voltak. A politikatudomány által a klasszikus görög demokrácia sajátos középkori–újkori megtestesítőjének tekintett magyar és lengyel nemesi politikai berendezkedés a térség háborús puszítotottsága ellenére minden helyi társadalmi réteg és vallási közösség számára civilizációs példaként érvényesült. Ennek tudatosításától ma is komoly kulturális integratív erő remélhető, elsősorban a közoktatás csatornáin keresztül.

Zrínyi Ilona

 

Rákóczi Ferenc